Megcsinálom!

   Boldog vagyok, de mégsem. Hogy lehet ez? Magam sem tudom. Mostanában elég szokatlan a közérzetem. Minden nap másmilyen kedvem van. Ha jó kedvem van, akkor egész nap jó kedvem van. Ha rossz, akkor rossz. Eddig ez nem így volt.  Sokszor előfordult, hogy történt velem valami a nap folyamán és teljesen más hangulatba kerültem.

   Az egyik nap teljesen meghülyültem, nagyon jó kedvem volt és olyan dolgokat csináltam, amiket egyébként nem tennék. Leültem egy fiú osztálytársam mellé és hozzábújtam. Teljesen bolondnak nézett, de nem baj. Hülyeségeket beszéltem, már a tanárok is röhögtek rajtam. Bármi történt, bármit mondtak, fantasztikus kedvem volt,  és nem vehette el tőlem senki.   
   Az ezt követő napon nem volt kedvem semmihez. mintha elvették volna az életkedvemet. Sokan kérdezték, hogy mi a baj, de nem tudtam nekik válaszolni, mert magam sem tudtam. Olyan tevékenységeket, amiket szívesen szoktam csinálni, még azt sem akartam. Mindenki számára rendkívülinek tűnt, hogy egyik nap fülig ér a szám, a másik nap meg lógatom az orrom. Itthon ok nélkül sírni kezdtem, mindenkivel flegmáztam.  Fura egy nap volt, az biztos.

   Mostanában mindenre nagyon kevés időm jut. Tavaly minden nap megnéztem egy sorozatból minimum 1-2 részt, de már ez sem megy. Egyszerűen nincs rá időm. Fáradt vagyok egész nap. Ha délutános vagyok, akkor is korán kelek, hogy tanuljak vagy zongorázzak. Le vagyok terhelve. Nem tudom meddig bírom ezt  még. Attól tartok, hogy egy nap betelik a pohár és összeomlok. Tudom, nem hangzik olyan nagy számnak az egész, de kezd nehéz lenni. Napi 6 órát kellene zongoráznom, de nekem az 1,5 óra sincs meg mindig.
   A vasárnapi zongoraórán, mindig leszid a tanárnőm, hogy miért nem gyakorolok amennyit kell. Ezek után elmegy a kedvem mindentől. Bárki bármit szól hozzám, leoltom és ráparancsolok, hogy hagyjon békén. Általában lefekszek és kialszom magam és utána nyugodtabb vagyok. Mostanában anyu vagy apu is bejön órára. Elejében tetszett, de már nem. Nem szeretem ahogy lefigyelik a reakcióimat és aztán analizálnak. Nem hiányzik ez nekem.
   Próbálok erős lenni,és van hogy már a sírás kerülget, de kibírom. Ki fogom bírni. Holnap egy új nap kezdődik és nekilendülök megint. Minden nap újra és újra. De nem bánom. Ez a célom, nekem ezt kell csinálnom és ha törik, ha szakad, végbeviszem amit akarok.

   Nem származom gazdag családból. Nem nélkülözök, de attól messze állok, hogy gazdagnak mondjam magam. Amikor valakinek azt mondom, hogy gazdag leszel, nagy házam lesz, bejárónőm és egyéb luxus, akkor csak azt mondják, "álmodik a nyomor". Egyáltalán nem fáj, mikor ezt hallom , mert akik ezt mondják, meg fogják látni, hogy megcsináltam, elértem a célom, akkor is ha nem is gondolták volna, hogy sikerül. Persze nem csak az anyagi javak érdekelnek. Nem vagyok egy "cicababa",de imádok jó cuccokban járni, sminkelni, vásárolni. És sokszor előfordul, hogy nagyon megtetszik egy táska, vagy  bármi más és megvenném, de nem telik rá. Ilyenkor csak arra gondolok, hogy majd ha nem a szüleim tartanak el, és magam keresem meg a napi betevőt, akkor olyan életem lesz amilyet én szeretnék.
   Mert most, fiatalkorban kell gondolni az ilyesmire, amikor még van esélyem alakítani az életemet úgy, ahogyan szeretném. Most van lehetőségem tanulni, hogy aztán normális munkah
elyem legyen és ne kelljen nélkülöznöm.                                                                      

Birthday ^^

   Péntek volt. Január 23. Ez a nap a születésnapom.15 éves lettem. Értelmetlennek tűnt, hogy ezt  a napot nem vártam annyira, mint a többi szülinapomat, mégis kellemesebb, vidámabb napom volt az átlagosnál minden konkrét ok nélkül. Szeretnék örökre ilyen fiatal és boldog lenni, és nem megöregedni. Akárkinek mondom ezt, ez a reakció vár:

-Ne mondd, hogy nem akarsz megöregedni, mert az azt jelenti, hogy fiatalon akarsz meghalni!

Nem, én nem így értelmezem ezt, de általában csak hagyom, hogy az emberek gondoljanak azt, amit akarnak. Tudom, hogy leszek én még öregasszony. Belül akarok fiatal maradni. Ugyanígy szeretném látni a világot, mert ettől csodálatosabb nincs, mikor az ember azt tudja mondani, igen, én boldog vagyok!

A születésnapom reggelén korán kellett kelnem, mert szolfézs órára mentem. Esett az eső, mégis kerékpárral kellett eljutnom a tanárnőmhöz. A tanárnőm egy kedves hölgy. Nagyon szeretem őt is ,és az óráit is, mert érzem, hogy ő is szeret engem. Az óra elején szokás szerint fel kell írnom a dátumot a füzetembe.
-Hányadika van?-kérdezte,majd rögtön hozzátette- ja, te úgy sem tudod!
Igaza volt. Általában nem tudom hányadik van. Nem foglalkozok ilyen felesleges dolgokkal.
-De, most  tudom, mert szülinapom van.-mondtam mosolyogva.
Erre felállt, gratulált, és azon kezdett gondolkodni, hogy mivel is ajándékozzon meg. Mondtam neki, hogy erre semmi szükség és nem azért mondtam, hogy ajándékot kapjak. Az volt a válasza, hogy akkor is ad nekem valamit, mivel ilyen kedves diákja vagyok. Azzal kiment a szobából. Fél perc múlva egy tussfürdővel a kezében tért vissza. Németországban vette, még a téli szünidőben. Nagyon jól esett tőle ez a figyelmesség.

Óra után elmentem cipőt venni. Anyukám cipős üzletben dolgozik, ezért van egy rakás cipőm, aminek nagyon örülök. Hosszas válogatás után választottam egy pár cipőt, majd hazafelé igyekeztem. Otthon tanultam egy kicsit és elindultam az iskolába. Az első órám képző volt, amiről rendszeresen kések. Azon a napon csodák csodájára időben beértem. Amikor beléptem az ajtón, sorban jöttek oda hozzám az osztálytársam gratulálni szülinapom alkalmából. Nagyon jól esett, hogy nem felejtettek el. Sokszor előfordul, hogy nem tudjuk, hogy valakinek szülinapja van és ha megemlíti , legtöbben csak odaszólnak neki, hogy boldogot. Szeretem az osztályomat és érzem, hogy ők is engem.
   Facebookon körülbelül 130-an gratuláltak, de aki nekem a legfontosabb lett volna, nem írt.
 Ha senki nem írt volna, csak ő, akkor is jobban örülnék, mint ennek a 130 embernek. A napom jól telt el, de mikor este ráeszméltem, hogy Ő nem írt, rosszabb hangulatba kerültem.

Lehet, hogy el kellene fogadnom, hogy nem őt szánta nekem a sors.

Vajon K a jövőm része? (2)

   Már elég hosszú ideje nem láttam. Hogy hiányzik-e? Ami azt illeti, igen, hiányzik. Nem múlt el úgy egy nap sem, hogy ne gondoltam volna rá. Három napja a barátnőmhöz tartottam filmezni, fülhallgató a fülemben.  A lejátszási listámon pont az a zene került sorra, amelyről mindig ő jut az eszembe. Láttam egy fiút az utcán és nagyon hasonlított K-ra. Messze volt még, ezért nem voltam benne biztos, hogy ő az. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem lehet ő, mivel ő nem ennyire sovány. Megállapítottam, hogy ez nem ő, és nem is figyeltem rá tovább. Az utcán szinte soha nem lehet vele összefutni, ezért gondoltam, miért pont most? Azt hittem, hogy csak a zene hatására képzeltem őt oda. Mentem tovább, de már csak a telefonommal foglalkoztam, fel se nézve az utcára. Aztán felpillantottam és pár méterrel előttem ott volt K. A hasamban pillangók röpködtek, a szívem majd' kiugrott a helyéről. Persze, ezt nem akartam kimutatni. Mikor közelebb ért, kivette a fülhallgatóját a füléből. Én is így tettem. Köszönt, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Mi járatban?-kérdezte.
-Megyek a barátnőmhöz. Te?
-Volt egy kis elintézni valóm. -jött a válasz- olyan ördögűzés...
Nem is kérdeztem rá, mire céloz az ördögűzéssel, mert tudtam, hogy nem fogja kifejteni nekem. A "kis elintézni valója"  számomra felért azzal, mintha azt mondta volna: semmi közöd hozzá! Ha valamiről nem akar beszélni, vagy nem szeretné, hogy tudjam, csak annyit mondd hogy "személyes ügy", vagy "volt egy kis dolgom" vagy valami hasonlót.
-Rég beszéltünk..-mondtam neki.
-Hát igen..nem beszéltünk mostanában túl sokat.
Ezt úgy mondta, mintha sajnálná. Pontosan 1 hónapja és 12 napja nem beszéltünk és 2 hónapja és 18 napja nem láttam (ezt most számoltam ki).
-Lefogytál.-jegyeztem meg, mert tényleg sokat fogyott.
-Én?-kérdezett vissza.
-Igen, te!
-Rocker alkatnak kell lenni! :D
Másmilyen válaszra nem is számíthattam volna tőle. Ő meg az egója...ez engem soha nem zavart, mert ami azt illeti, én is elég egós vagyok.
-Bocsi, de nagyon sietek...majd beszélünk!-mondta.
-Oké! Szia!
Megpuszilta az arcom, és elment. "Majd beszélünk." Amikor ezt mondta, éreztem, hogy csak megszokásból mondja, mert valószínű, hogy így szokta befejezni a beszélgetéseit. Azóta sem beszéltünk, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogunk mostanában. Érdekes, hogy pont ott futottunk össze, ahol másodszor csókolóztunk. Nagyon ritkán járok arra. Mindenesetre..örülök, hogy láthattam.

Vajon K a jövőm része? (1)

   Egy hónapja... pontosan 1 hónapja nem beszéltem vele. Igen, jól  gondolod, egy fiúról van szó. Nem volt komoly kapcsolat, sőt, még kapcsolat sem. Szimpla kavarás volt az egész. Most ne tessék azt gondolni rólam, hogy én az a kavarós típus vagyok, mert ez nem így van, és ennek meg is lett az eredménye, a csalódás. A pasi nevét nem fogom elárulni, de K-val fogom jelölni (ennek a betűnek semmi köze a nevéhez).

   Majdnem 2 éve ismerem. Egy előadáson voltam, ahol ő az együttesével fellépett. Március 15. volt. A község minden évben szervez egy rendezvényt az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére. A fellépőket az előadás után vacsorával vendégelték meg. Én is részt vettem ezen,mivel a szüleim a szervezők között vannak. Két barátnőm volt velem. Mivel abban a helyiségben, ahol folyt az étkezés, később is tömeg volt, ezért a lányokkal felmentünk a színpadra, onnan pedig a nézőtérre. Beszélgettünk egy ideig, amikor megláttuk K-t és a vele zenélő két fiút. K és egy másik srác a gitárosok  szerepét töltötték be, a harmadik fiú pedig énekelt az együttesben. A színpad szélén volt egy régi, minőségtelen zongora, amit már nem használt senki. A banda énekese leült és játszani kezdett rajta, míg a másik két fiatalember odafáradt hozzánk kissé ittas állapotban. ( csak megjegyzem, K nem volt seggrészeg, a barátjával ellentétben). Nem ismertem őket. Még az együttes neve is ismeretlen volt számomra. Még mindig együtt zenélnek és a környéken szinte mindenki hallott már róluk. K akkor 16 éves volt én pedig 13. A haverja könyörgött nekem, hogy pofozzam fel. 13 éves fejjel nem értettem, hogy ez neki miért esik jól. Felpofoztam párszor, a barátnőimmel nevettünk rajta, de már kezdett unalmassá válni ez a "játék". Láttam hogy az énekesfiú otthagyta a zongorát, így én is otthagytam a társaságot és  elkezdtem játszani a hangszeren. ( aki olvasta az 1. részt, az már tudja, hogy zongorázni tanulok) Belekezdtem egy egyszerű kis dalocska játszásába. K odajött hozzám a gitárjával, leült a földre és velem zenélt. Aztán elkezdtünk a zenéről beszélgetni, majd másra is terelődött a téma. Nekem mindig is bejöttek az olyan pasik, akik foglalkoznak zenével. Azt mondta, hogy a koromhoz viszonyítva elég érett a gondolkodásom. A barátai elindultak hazafelé és őt is hívták. Már éjszaka 2 óra volt. Ő nem ment velük. Velem maradt. :$ Ez volt az első alkalom, hogy egy tőlem pár évvel idősebb fiú udvarol nekem. Most a kedves olvasó elgondolkodhatott azon, hogy egy 13 éves lány miért nincs ilyenkor otthon. Mentségemre szóljon, hogy anyám a klubhelységben volt. Fél óra telt el azóta hogy K barátai elmentek, és már jött is anyám, hogy indulunk haza. Álmos voltam már, nem szoktam ilyen sokáig ébren lenni. Kimentem anyám után és ő jött velem, ameddig anyám elbúcsúzott a társaságtól, mi az utcán voltunk. Megkérdezte, adhat -e egy puszit. Persze igennel feleltem. Egy lágy puszit kaptam az arcomra ,és elment. Később bejelölt FB-n és sokat chateltünk.

Így ismertem meg őt.  A következő kb. fél évben 3-4-szer találkoztunk, de a randik rosszul sültek el, mivel meg akart csókolni, elég rámenősen, és a fiatal kis fejemmel nagyon nyomulósnak találtam őt. Aztán megkért, hogy lagziban legyek a párja. Elmentem vele. Jól éreztem magam. Ez után sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, és csak ritkán chateltünk. Aztán 2014 augusztusában találkozni akart velem. Azon a nyáron volt egy nem túl komoly, rövid kapcsolatom, de amíg az tartott, addig K-val nem beszéltem. Mikor megint találkoztam vele, egy olyan helyen voltunk amerre elég kevesen járnak. Ott csókolóztam vele először. Ez után egy hétig nem keresett, ezért írtam neki én. Egyáltalán nem tetszett, külsőre nem is az esetem. Nem szerettem volna ezt az egészet komolyra fordítani, és amikor már többször csókolóztam vele, rákérdeztem ,hogy ő kavarni akar, vagy komolyan veszi ezt a dolgot. Ő azt mondta, velem mindkettőben benne lenne, döntsek én. Mivel nem tetszett, és nem akartam vele járni, csak annyit mondtam, hogy most senkivel nem szeretnék kapcsolatot. Aztán voltam nála egyszer és november közepéig hetente, vagy kéthetente találkoztunk nálam. Kissé elfajultak a dolgok és többet megengedtem neki, mint amennyit kellett volna, de nem feküdtem le vele. Pedig kívántam, és ő is. Kérdezte is, hogy miért nem, ha már úgy is hónapok óta kavarunk. Itt fogtam fel, mibe is mentem bele. Pár hónappal ez az egész előtt ilyesmit el se tudtam volna képzelni magamról. Úgy gondoltam, hogy legalább az első alkalmat, olyannal kell átélnem akit tiszta szívből szeretek és ő is engem. Idő közben sajnos megszerettem őt, pedig tudtam , hogy ő engem nem. Ritkán írt, hetente kb. egyszer. Hiányzott. :c Ma van 1 hónapja, hogy nem beszéltem vele és a mai napon még jobban hiányzik, mint általában. Már kezdett is kimenni a fejemből, mikor rájöttem, hogy nem őt szeretem. Mert ő nem az az ember valójában, amit akkor mutat, mikor velem van. Nem őt szerettem, hanem azt az énjét, amit akkor mutat, ha velem van. Ilyenkor gyengéd velem, becézget, ölelget és jó hozzám. Ritkán futunk össze az utcán, de ha mégis, látszik rajta, hogy köszönni is nehezére esik. Nekem NEM ő kell. Nem tudom, melyik a valódi énje. Amit akkor mutat, ha kettesben vagyunk, vagy amit emberek között mutat?
 
  Nem tudom, hogy lesz -e kettőnk közt ennek a dolognak folytatása, de ha igen, akkor az meg fog itt jelenni Vajon K a jövőm része? (2) cím alatt.

Magány

Ma az egyedüllètről fogok írni. Általában az egyedüllètről az embereknek nincs jó vèlemènyük ès rossz dologkènt könyvelik el. Vèlemènyem szerint minden embernek van szüksège nèha egy kis magányra. Ennek a mèrtèke mindenkinèl változó.
  
   Nekem nincs szüksègem egyedüllètre, de szeretek magam lenni. Talán azèrt nem èreztem, hogy szüksègem van rá, mert megkapom.  Voltam egy 10 napos osztálykiránduláson, ahol egy percet sem töltöttem társaság nèlkül ,ès egyáltalán nem zavart, sőt, nagyon jól èreztem magam. Itthon gyakran vagyok egyedül. A szüleim sokat dolgoznak. Egy öcsèm van, aki egèsz nap kockul. Szerencsère sok dologgal szeretek foglalkozni amivel társaságban nem lehet.              
Ilyen az olvasás. Sok könyvet olvastam már. Az olyan könyveket szeretem legjobban amelyekben sok kitalált, kèpzeletbeli dolog van ès egy kis romantika. De más fèle könyveket is fellapozok.
A második dolog amivel sok időt töltök, az a sorozatnèzès. Jelenleg a Vámpírnaplók 4. èvadát nèzem. A Született felesègeket, az Őslènyek kalandorait ès mèg jónèhány szappanoperát láttam már, de a Jóban rosszbant is nèzem. Mostanában neten nèzem a sorozatokat, mert elèg elfoglalt vagyok ès nem tudnám mindig úgy beosztani az időmet, hogy a tèvès sorozatok is belefèrjenek. Az internetes sorozat- ès filmnèzèsnek számos előnye van. Nincs reklám ès annyi rèszt nèzel.                 meg, ahányat szeretnèl.
A harmadik dolog amit szeretek, az a zongorázás. Nagyon szeretem ès szívesen töltöm vele a szabadidőmet. Erről most nem írok sokat, mert a kèsőbbiekben lehet, hogy egy rèsznek a zene lesz a tèmája.
Ez az a három tevèkenysèg, amivel akkor töltöm az időmet, ha egyedül vagyok.
Kicsit eltèrtem a tárgytól, de most újra a magány lesz a közèppontban. Amint már említettem, szeretek egyedül lenni, de vannak napok, mikor hazaèrek a suliból, ès ha tudom hogy egèsz nap egyedül leszek, elmegy a kedvem mindentől. Ilyenkor általában lefekszek ès zenèt hallgatok. Aztán rájövök, hogy semmi èrtelme annak amit csinálok, felhívom evy barátnőmet kicsit beszèlgetni, vagy chatelek egy fèl órát ès folytatom a mindennapi teendőimet. Ritka, ha nem megyek sehova egèsz nap sulin kívül.
Vannak olyan emberek, akik nem szeretnek egyedül lenni. Nekik általában sok barátjuk van, de ez nem ettől függ. Egy olyan embernek is lehet sok barátja, akinek több magányra van szüksège , csak feltètelezhetően kevesebb időt tölt velük. Kevès olyan fiatal van, aki nem szeret társaságban lenni. Az ilyenek nem járnak bulizni, moziba a haverokkal, vagy ha mègis, akkor ritkán. Több felnőtt szemèlynèl tapasztaltam olyat, hogy nem szeret emberek között lenni. Szerintem ennek is megvan az oka. Lehet, hogy gyerekkorában kiközösítettèk ès ez miatt kèsőbb nem volt neki elèg önbizalma, hogy új emberekkel beszèlgetèst kezdemènyezzen. Az is egy ok lehet, hogy a szülei nem foglalkoztak vele kellőkèppen. Vèlemènyem szerint egy kisgyereket dícsèrni kell, ha bármilyen apró dolgot csinál, ami jó, mert ezáltal lehet növelni az önbizalmát, ami fontos. Ha valakinek nincs elèg önbizalma, akkor fèlènk ès visszahúzódó lesz. Ez nem minden esetben jó, mert nem mer kiállni magáèrt az èletben. A magányos farkasok egy másik kategóriába tartoznak. Ők nemhogy nem szeretnek társaságban lenni, de mèg azokat is elűzik maguk körül akik szeretik őket. Sokan idős korukra ilyennè válnak. Nem tudom, mièrt változnak ilyennè egyesek. Szándèkosan biztos nem. Fiatalabb korában senki sem gondol arra, hogy nem szeretne a gyerekei, unokái között megöregedni ès vègül elmenni. A legtöbben arra vágynak, hogy jó emberkènt emlèkezzenek rájuk ès nem úgy mint arra, aki senkit nem szeretett. Sajnos tapasztalatból mondom, de vannak ilyenek ès kèptelensèg őket szeretni. Szerencsère kevès olyan embert ismerek akit tènyleg „magányos farkas” jelzővel illetnèk.

Èn nem igènylem az egyedüllètet, de szeretek egyedül lenni ès szerintem ez a kèt dolog teljesen más. Szerintem azèrt van ez, mert több olyan dologgal  foglalkozok, amivel csak egyedül lehet. Köszönöm, hogy elolvastad, hamarosan új irományt találhattok !

Jövő

Január elseje van. Ez egy új év és sokan új kezdetnek tekintik. Az én életemben minden marad a régi. Nem szeretnék változtatni semmin. Nem fogadtam meg ,hogy lefogyok, hogy jobb ember leszek, vagy akármi mást. Soha nem tettem újévi fogadalmat. Szerintem ez felesleges, mert tudom, hogy úgy sem tartanám be. Nekem is, ahogy mindenkinek vannak vágyaim és céljaim amiket ebben az évben szeretnék elérni. Ebben a részben a közeljövőbeli terveimről fogok írni :)
    Most nyolcadikos vagyok, jövőre középsuli. Sokat gondolkodtam, mi is lenne az ideális középiskola számomra. Először ügyvéd akartam lenni. Nem azt néztem, hogy mit szeretek csinálni, hanem hogy minél több pénzhez jussak. Később rájöttem, hogy ez a szakma egyáltalán nem foglalkoztat engem. Ekkor döntöttem az egészségügy  mellett. Mindig is foglalkoztattak a különböző betegségek, a vér látványától sem volt problémám soha. A különböző betegségeket,műtéteket ,sürgős kórházi eseteket,  bemutató TV-műsorok mindig felkeltették a figyelmemet, de rájöttem, hogy sajnos ez a szakma sem nekem való, mert véleményem szerint fontos, hogy egy  orvos segítőkész legyen, törődjön az emberekkel és sajnos ez nem rám vall. Engem csak az orvosi esetek, betegségek érdekeltek, a beteg emberek sorsa már kevésbé. Ezért beláttam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha nem leszek orvos. Rájöttem mi való nekem. Bármivel is foglalkoztam eddigi rövid életem során, valami mindig velem volt és ez a ZENE. Szeretek énekelni, számos fellépésem volt már és mindemellett 4 éve zongorázok és rendszeresen vizsgázok is.Már a Napnál is világosabb számomra, hogy zenével kell foglalkoznom. A környéken 2 zeneiskola van. Szerbiában élek és a szerb nyelv sajnos nem igazán az erősségem. Az egyik zeneiskolában magyar, a másikban szerb nyelven folyik az oktatás. A magyar nyelvű iskola Szabadkán van, a szerb pedig Újvidéken. Szabadka messze van a településemtől ezért kollégiumban kellene laknom, amit nem igazán szeretnék. Gyakran szükségem van egy kis egyedüllétre és attól tartok hogy a szobatársak között ez a szükségletem nem elégülne ki. Az újvidéki iskolába busszal járnék és minden nap haza tudnék jönni és az az iskola erősebb is. Szeretek a szobámban lenni, ez nekem megnyugvást ad. Nekem olyan mintha az én kis birodalmam lenne ahol nem eshet bántódásom. Imádok a saját ágyamban aludni, a saját TV-met nézni. Nem élek nagy luxusban de elégedett vagyok. De térjünk vissza a sulihoz. Az újvidéki iskolát választottam. Reménykedek abban hogy nem lesz sok problémám a nyelvvel. Szerencsére gyorsan tanulok, ezért hiszem  azt, hogy gyorsan belejövök. Az egyetlen dolog ami hiányozni fog, az a magyar nyelv tanulása. Mindig is szerettem ezt a nyelvet. A nyelvtant,az irodalmat és az egészet úgy, ahogy van. Sokan kérdezik tőlem, miért pont a zene, mikor annyi helyre felvennének még ami " jobban megéri". Sajnos a zenét sokan lenézik. Mintha a legkönnyebb dolog lenne a világon zenét tanulni. A helyzet az, hogy ez nem így van. Rengeteg gyakorlásra van szükség, amihez nem minden embernek van türelme. A legtöbb gyerek általánosban zeneórán puskát ír más tantárgyakból, beszélget a padtársával, vagy akármi mást csinál, csak nem figyel. Viszont engem érdekel a zeneszerzők élete, hogy milyen emberek voltak, akiknek a műveit játszom. Ha tudom, hogy min ment keresztül élete során a zeneszerző, könnyebben átérzem a zenét, amit komponált.
   Sok gyerek nem törődik a tanulással. Én sem vagyok "stréber" de szerintem időben kell gondolkodni, hogy ne később panaszkodjunk. A legtöbb felnőttől azt hallom, hogy bánja hogy nem tanult és ha megint fiatal lenne mindent másképp csinálna. Én nem szeretnék ilyen hibába esni és tudom hogy képes vagyok rá és nem halasztom el az esélyt, mert mindenkinek adatik esély arra hogy jó életet éljen.

   Ennyi volt mára! Köszönöm, hogy elolvastad! Még nem írtam bogot és nem tudom, jól megy -e majd, de ez még a jövő titka! Mindenkinek sikerekben gazdag és boldog új évet kívánok!